Ez a név a motorolajok és kenőanyagok terén napjainkig egyet jelent a kiváló minőséggel, a nagy teljesítménnyel, valamint az élvonalbeli technológiával.

BMW 507, Z3, Z4, Z8: 75 éves történelem  

Az 1934 májusában rendezett Berlini Motor Show-n bemutatott BMW 315/1 koncepciója és hathengeres motorja az egész márka jövőbeni formáját meghatározta. A korszakalkotó roadster szelleme a közelmúltban bemutatott új BMW Z4-esben él tovább.

A kezdetek: a BMW 315/1 és a BMW 319/1

A BMW 315/1 volt az első bajor sport roadster, amely közvetlenül hosszú motortere mögött elhelyezett sportüléseivel, alacsony szélvédőjével és vászontetejével az immár 75 éves sikertörténet első tagja volt. A hátrafelé szélesedő, és rendkívül áramvonalas karosszéria amellett, hogy eleganciát kölcsönzött, remek légellenállással ruházta fel az autót. A kicsi, de korában erősnek számító 1.2 és 1.5 literes hathengeres motorok 34 illetve 40 lóerős teljesítményre voltak képesek és körülbelül 10 liter üzemanyagot igényeltek egy 100 kilométeres út megtételéhez, így üzemeltetési költségük semmivel sem volt nagyobb, mint egy kisebb középkategóriás járművé. A 120 kilométer végsebességre képes 315/1 roadster kora egyetlen szériagyártású sportkocsija volt, sőt az első sportsiker sem sokáig váratott magára, ugyanis az 1934-es Alpesi Rallyn a Richard Brenner/Albert Kandl/Ernst Delius összeállítású csapat kategóriagyőzelmet aratott vele. 1935 közepéig az autóból összesen 230 darab készült el. A koncepció sikerét látva a gyár még ugyan ennek az évnek a végén bemutatta a BMW 319/1 névre keresztelt típust, amelyet már 1.9 literes, 55 lóerős benzinmotor hajtott és 135 kilométeres óránkénti sebesség megtételére volt képes.

A háború előtti korszak: a BMW 328 Roadster

1936-ban a BMW mérnökei kifejlesztették a legendás M328-es motorblokkot, amely a BMW 328 sportkocsit hajtotta. A 80 lóerős, 830 kilós, tökéletesen kiegyensúlyozott autó versenyváltozata az 1936-os nürburgringi futamon remek stabilitásának köszönhetően maga mögé utasította jóval erősebb versenytársait is. A szériagyártású 328-asok 1937-től álltak a vásárlók rendelkezésére és 155 km/órás végsebességükkel egyaránt alkalmasak voltak versenyzésre és mindennapi használatra, azonban még mindig csak kis szériában (464 darab) készültek 1940-ig.

Komfort és elegancia: a BMW 507

Amíg a 328-as a BMW autósport iránti ambícióin alapult, a gyár BMW 507 elnevezésű roadstere a kényelmet és az eleganciát hivatott megtestesíteni. A kor egyik legdivatosabb autója 1955-ben mutatkozott be New Yorkban, az újságírók és a közönség legnagyobb örömére. A hosszú, keskeny motortér, a kényelmes utastér és a rövid, férfias hátsó rész tökéletes arányosságot mutat és időt álló designjában még ma is sokan gyönyörködnek. Az 507-es V8-as alumínium erőforrását máig az első könnyűépítésű szériagyártású V8-as motorként emlegetik. A 3.2 literes, 150 lóerős (később 165 lóerős) 507-esek már 220 km/órás sebességre is képesek voltak. A több hegyi versenyen is sikeresen szereplő, különleges autót mindössze 251 büszke tulajdonos birtokolhatja.

Technológiai úttörő: a BMW Z1

A ’60-as, ’70-es évek biztonság és kényelem iránti fokozott igénye egy időre gátat vetett a roadsterek piacának, így legközelebb csak 29 évvel később kerülhetett kék-fehér logó ilyen sportkocsira. A BMW Z1 1988-ban mutatkozott be fém és műanyag ötvözte karosszériájával, 2.5 literes, 170 lóerős motorjával, amit az aktuális 3-as sorozattól vettek kölcsön. Az autó korának technológiai úttörője volt különlegesen nyíló – a karosszériába süllyedő – ajtóival, valamint könnyűépítésű burkolatával. Az elöl középen elhelyezkedő motor nagy stabilitást, 9 másodperces 0-100-as sprintet és 225 km/órás sebességet szavatolt az 1250 kilós roadsternek. Az 1991-ig gyártásban lévő modellből összesen 8000 darab készült.

A vezetés élménye nagy számokban: a BMW Z3

A BMW Z1 átütő sikere bizonyította, hogy nagy a kereslet a kétüléses bajor sportkocsikra, így a gyár 1995-ben elkezdte gyártani a BMW Z3-ast. Az autó teljes mértékben a vezetési élményre fektette a hangsúlyt attraktív karosszériájával és 115 illetve 140 lóerős, négyhengeres erőforrásaival. A nagy sikerre való tekintettel a Z3-ast később 3.2 literes, 325 lóerős motorral is meg lehetett vásárolni, amivel létrejött a BMW M Roadster fogalma. A modell 1999 és 2002 között Coupé változatban is kapható volt, amely sokak szerint minden idők egyik legszebb keménytetős BMW Roadstere.

Mérföldkő az autótechnikában: a BMW Z8

Az új évezred beköszöntével a bajor gyártó büszkén mutatta be különleges új roadsterét, a BMW Z8-ast. Az autó arányaival és klasszikus vonalaival a nagy elődöt, a BMW 507-est idézte, technológiailag pedig kora élvonalába tartozott alumínium-ötvözetből készült karosszériájával és 5.0 literes, nem kevesebb, mint 400 lóerős V8-as motorjával. A roadster hatsebességes, manuális váltója és a jól hangolt sport futóműve a vezetés egyik legközvetlenebb élményét nyújtotta, amely számokban annyit tesz, hogy a legendás Nürburgring-Nordschleife, 20km-es pályáján az autó képes a 8:15-ös kör lefutására.

Napjaink atlétája: a BMW Z4

A BMW Z4-es a 2002-es a Párizsi Motor Show-n mutatkozott be a nagyközönségnek. Az autó a BMW új formanyelvének egyik első képviselője volt, és kategóriájában új sztenderdeket fektetett le. A karosszérián játszó konvex és konkáv felületek, a kemény sarkok és a lekerekített vonalak tökéletes harmóniát alkotnak. A Z4-et kezdetben 2.5 és 3.0 literes benzines motorokkal kínálták, amik 192 illetve 231 lóerő leadására voltak képesek, azonban később megjelent a BMW Z4 M változata is, a 3.2 literes, 345 lóerős erőforrással. Ezen a roadsteren használtak először a DSC III dinamikus stabilitásvezérlő egységet is, amely példás biztonságot szavatolt a Z4 számára.

Teljesítmény és stílus: a vadonatúj BMW Z4

A bajor gyár legújabb roadsterét az új Z4-et 2009 tavaszán mutatták be. Az autó minden eddiginél kiforrottabban egyesíti magában a stílust és a lenyűgöző teljesítményt, mindazonáltal kategóriája egyetlen olyan modellje, amely klasszikus roadster arányokat hordoz, hátsó kerék meghajtású, valamint nyitható keménytetővel is rendelkezik. Az új Z4 a BMW roadsterek gyártásának 75 éves tapasztalatát és szenvedélyét hordozza magában. A teljesen automatikusan üzemelő keménytető mindössze 20 másodperc alatt, akár menet közben is nyitható, illetve csukható. Nyitott állapotban igazi roadster élményben lehet része az utasoknak, míg zárt állapotban egy prémium kategóriás sportkupé minden kényelme élvezhető. Érdekesség, hogy a férfias sportautó megtervezése női designerek munkája: Juliane Blasi az autó dinamikus külsejéért, Nadya Arnaout a stílusos belső térért, Hilke Schaer pedig a színekért és anyagokért felelt a BMW tervezőcsapatának tagjaként.

A BMW roadstereket, amelyek kategóriájukban mindig a legmodernebb képviselők között léptek elő, 75 éves történelmük során végigkíséri, egy a mai napig helyt álló reklámszöveg: az 1934-es, BMW 315/1 modell szórólapján álló leírás szerint a BMW új sportautója gyönyörű és megbízható, amelyben a sportosság és a vezetés élménye a gazdaságos túraautó képességeivel ötvöződik.../Autósoldalak.hu/

A BMW E30 széria volt az alapja az 1981-1991 között a BMW 3-as szériájának.

Története [szerkesztés]

Az E30 volt a BMW E21 utódja 1982-ben, majd 1992-ben felváltotta a BMW E36 széria. A Bmw azonban folytatta az E30 (a cabrio típus) gyártását, egészen 1993-ig. Az E30 Touringot (combi) 1994-ig gyártották, majd ezt is az E36 combi váltotta fel. A M3 cabrio-t Észak-Amerikában soha sem gyártották, ezt a típust csak az európai piacra gyártották.

A híres BMW M3-as típust először az E30 szériában mutatták be. Ez a sima E30 szélesített verziója volt, az E30 elülső felfüggesztése és az E30 325i hajtásláncával voltak szerelve.

Az E30 3-Seriest öt féle karosszériával gyártották: négy ajtós szedán, két ajtós kupé, öt ajtós kombi (Touring), két ajtós kabriolet, valamint a Baur Cabrio szintén elérhető volt. A 325 ix típust 1987-tól 1991-ig gyártották, ez a típus összkerék meghajtással volt szerelve. Ez az opció elérhető volt a két ajtós (kupé) vagy egy négyajtós (szedán) és az öt ajtós kombihoz is. A BMW M3 lényegében a kétajtós széria kiterjedt és újratervezett, újradizájnolt variációja volt. Az M3-nak sok alkatrésze megegyezett a többi E30 modellével.

A BMW E30 elsődleges megkülönböztető jegye azokon a modelleken, amelyeket 1984-1987-között Észak-Amerikai piacra gyártottak, a nyújtott első/hátsó alumínium-lökhárítók voltak. Ezeket az lökhárítókat általában csak " Amerikai lökhárító" néven emlegetik. 1989-ben az alumíniumütközőket lecserélték rövidebb- színre fújt-műanyag lökhárítókra. Az európai változatok modellfrissítésére 1987 második félévében került sor. A frissített modelleket sokan csak "nagylámpás"-ként emlegetik, mivel méretben az azt megelőzőnél ("kislámpás") nagyobb hátsó lámpákat kapott. Egyéb ismertetőjegye a '87 utáni modelleknek a műanyag lökhárító (azelőtt krómozott volt), a fekete ablakkeretek, a projektoros első lámpák illetve a már szériának számító jobb oldali visszapillantó tükör.

Az autókat 4 hengeres (BMW M10, BMW M40, BMW M42) és 6 hengeres (BMW M20 és BMW M21) motorok hajtották, benzinnel és dízel üzemanyaggal. A leadott teljesítmény a motorokból (motortípustól függően) 90-től 230-LE ig terjedt.

Az E30 M3-ast egy a - BMW M10 motor alapjaira épülő - 4 hengeres motorral szerelték (BMW S14)ez jóval erősebb volt, de kisebb volt a forgatónyomatéka. 0-60-ra körülbelül 6.4 másodperc alatt gyorsult, ez nagyon jó gyorsulásnak számított abban az időben.

A híres M3 mellett voltak az E30 szériának másik különleges modelljei is. Portugáliának és Olaszországnak a magas motoradók miatt egy különleges modellt hoztak létre,ez volt a 320IS. Ezt a modellt gyártották kettő és négyajtós karosszériával is, ezekben az M3 motor egy "lebutított" verziója lapult. Ez ugyanaz a S14 motor volt, de ez 2 literes volt és "csak" 192 LE (143 kW)-s volt .A BMW Dél- Afrika Motorsport csapata meglakotta 1986-ban a 333i típust, mégpedig úgy, hogy a 733i típus 3,3 Literes "big six" motorját átpakolták egy kétajtós E30-ba. Ez az autó egy versenyen luxusautó kategóriában versenyzett, nagy sikerre tett szert, napjainkra ez az autó lett a gyűjtők álma.

A BMW sikersztori - a 3-as sorozat rövid története:

A sikersztori 1975-ben, a müncheni Olimpiai Stadionból indult el, itt mutatta be a BMW az új 3-as sorozatot. A sportos
karakterû, 2 ajtós limuzin új fejezetet nyitott a BMW gyár történtében, a forradalmi elrendezésû, vezetõorientált cockpit
például máig érezteti a hatását a bajor gyár design-filozófiájában.

A rövid elsõ túlnyúlás és a hosszú motorháztetõ is
az 1975-ös modell jellemzõ ismertetõjegyei voltak, persze a kocsi
népszerûségéhez a széles motorpaletta is hozzájárult. A 2 literes négyhengeres
erõforrások koruk legizmosabb példányai voltak, két kerek elsõ fényszóróval
különböztették meg õket a gyengébb változatoktól.
1977-tõl viszont már
hathengeresekkel is választható volt a 3-as, a K-Jetronic befecskendezésû
2,3-as teljesítménye elérte a 143 lóerõt, végsebessége pedig a 190 km/h-t.
1981-ben már az egymilliomodik hármas gördült le a szerelõsorról, s ezzel
minden idõk legsikeresebb BMW-je lett a típus.
A modellváltást persze a nagy siker ellenére sem kerülhette el, így 1982-ben
megjelent a második generáció. Érdekes, hogy az új hármas a mai
divatirányzattal ellentétben rövidebb lett az elõdjénél, a belseje viszont
jóval több helyet kínált az utasoknak. Nem mellesleg jelentõs diétára fogták a
legkisebb BMW-t, így a morcosabb külsõ a feljavított motorokkal párosítva jóval
dinamikusabb menettulajdonságokat nyújtott.
Egy évvel késõbb, 1983-ban családi
autóvá vált a hármas, a dinamikus formájú karosszéria kapott plusz két ajtót.
Ez azonban nem akadályozta meg a német gyár vezetõségét, hogy még erõsebb, még
nyomatékosabb motorokat építsenek be a motorháztetõ alá, a 2,7 literes eta"
hathengeres pedig még takarékos és környezetbarát is volt. Dízelmotorral
elõször 1985-ben rendelhették meg a vásárlók a kis bömbit, ekkor azonban még alacsony
fogyasztásával szerzett magának híveket. A motorkínálat másik pólusán a 171 lovas hathengeres állt, amely az opciós összkerék-meghajtásával extra tapadást
kínált.
Autós Világ
http://www.autosvilag.com Támogató: Joomla! Generálás: 2 January, 2010, 01:15
Három teljesen új variáns is a piacra került a második generációból, a
325i Convertible volt Németország elsõ négyüléses kabriója, míg az M3-as a
szuper-sportkocsik ellen indult csatába. A harmadik a kombi volt, amely
racionális értékkel rendelkezett a kimagasló vezetési élmény mellett.
1990-ben elérkezett a második generációváltás, az újságírók a franciaországi
Miramasban ismerhették meg a radikálisan megnõtt, megerõsödött új típust. A
legpozitívabb változást a jelentõsen bõvült hátsó lábtér jelentette, de a 3-as
sokat lépett elõre a biztonság terén is.
Még a legkisebb 1,6-os motor teljesítménye
is elérte a 102 lóerõt, a legerõsebb pedig közel 200 lóerõs volt. Azonban a BMW
mérnökei egy pillanatig sem csücsültek a babérjaikon, folyamatosan
fejlesztették a harmadik generáció különbözõ variánsait (kupé, kabrió, kombi),
és 1994-ben ismét egy vadiúj karosszériát tálaltak a közönségnek. Ez volt a
megrövidített Compact, amely elsõsorban a fiatal, kevésbé tehetõs ügyfeleket
célozta meg.
A hosszú modellciklusokat betartva, a BMW csak 1998-ban dobta piacra a negyedik
generációt. Nagyon egységes, kellemes design és a kor színvonalából kiemelkedõ
technika jellemezte az új 3-asokat, a dupla-Vanos rendszerrel épített motorok
kultúrált viselkedésükkel és környezetbarát üzemükkel is elnyerték a vásárlók
tetszését. Ebben a sorozatban kerültek elõtérbe a közvetlen befecskendezéses,
common-rail dízelmotorok, amelyek még a kupéba és a kabrióba is belekerültek.
Közben az M3-asból is etalon vált a sportkocsi-rajongók szemében, az 1975-ben
elindult 3-as sorozat szinte hihetetlen karriert futott be.